Benelux kalandozásaink

"Kimondom a végszót: Végszó..." by Laár pour Laár

Több elmondatlan történet is maradt még, de ezekről már időhiány miatt nem fogok egyenként post-ot írni, csak imigyen foglalom össze.

Utolsó belga napjainkat a hazaköltözésre való felkészüléssel, valamint a környék parkjainak meglátogatásával töltöttük. Igen kiváló parkok vannak errefelé és ezeket mind megnéztük, pl. Bois de la Cambre, aztán a Duden, és az Abbaye de la Cambre. Ez utóbbiban begyűjtöttem egy "good-bye" geoládát is (14 pontos multiláda Les Tresors d'Ixelles), így mégis viszek haza egy TB-t, mivel éppen lakott benne egy, a neve nemnagyon frappáns: Love to Travel the World. Néhány fotósorozattal is adós vagyok még, ha otthon újra lesz szélessáv, akkor idővel ezeket is pótolni fogom majd. 

Munka ügyekben csak megemlíteném a legegzotikusabb lehetséges helyszíneket: Dél-Afrika és Kanada. Előbbi esetében a rossz bűnözési statisztika miatt végül nem vettem fel a fejvadász telefonját, utóbbi esetében felhívtak ugyan, de a magyar útlevél (meglévő work permit nélkül) nem volt elég jó ajánlás. A napokban aztán még Hollandia merült fel komolyabban (ami esetleg a fű meg a piros lámpák miatt lehetne egzotikus), de egy-két-három hónapra most nem vágok bele egy ilyen kalandba. Dubai-ról pedig nem tudok mit mondani, gondolkodni is fárasztó volt rajta...

Mindenkinek köszönjük a sok olvasást (az 1000. látogatónak ezúttal gratulálok), és köszi a biztatást, köszi a kommenteket.

Ez a kalandozás most így sikerült, a mérlegben sok minden van, remélem lesz időm kiértékelni. Semmiképpen nem bántam meg, és ha lesz még valaha "luxi" lehetőség, azt biztos nem hagyom ki.

THE END

P.S.

Holnap-holnapután, indulunk haza Magyarországra: azaz pénteken Anton és én autóval - Szili barátunk jött ki értünk - Rituka pedig szombat este repülővel, ha esetleg a fogadásunkra welcome party-t akarna valaki szervezni...

Ma házassági évfordulót ünnepeltünk, a másodikat.

Hol is lehetne ezt jobban, mint egy megfelelő étteremben, itt Brüsszelben, ahol a 2009-es Michelin Guide szerint 9 egycsillagos ("a very good restaurant in its category") és 3 kétcsillagos ("excellent cooking, worth a detour") étterem is van (csak megjegyzem: szerény kis hazánkban az egész országban nem találtak még egyetlenegy "értékelhető" séfet, ami szerintem túlzás, mert azért vannak jó éttermek Magyarországon is). Amúgy a legjobb névre szerintem ez az itteni olasz pályázhatna: SENZA NOME, érted...

Az Ixelles-i tavaktól nem messze, a Place Flagey közelében (tőlünk pedig gyalog 10 percre) van a Chez Marie étterem, ami a nevét egy fiatal, Marie-nak nevezett lány gipsz mellszobráról kapta (a szobor az étteremben a konyha ajtó fölött található). Ez a kicsi intézmény (a helyet a falon lévő döntött tükrök nagyítják), falának minden centijén a nőknek tiszteleg, mivel szinte teljesen befedik híres és nem-annyira-híres nők bekeretezett fotói. A konyhában Lilian Devaux a séf, aki 2002-ben kapta a Michelin csillagot, és hagyományos francia konyhát készít, a menü hat hetente változik. A borszakértő, bizonyos Daniel Marcil a legjobb Brüsszelben és 400-nál több bort ajánl a pincében, klasszikus és újabb palackokat is, Magyarországot egyedül egy 2000-es Thummerer bikavér képviselte (53€).

Ebédre 2 fogásos menü is kapható nagyon baráti áron (18€). Ma ez egy skót füstölt lazacból készült előételből és egy tengeri durbincsféle halból állt. Ezen felül elfogyasztottunk előételnek egy vöröstonhal carpaccio-t, a továbbiakban pedig egy kiváló bélszínt, mustármagos öntettel és párolt zöldséggel, desszertnek pedig egy Créme brulée-t, valamint egy málnás csodát. Minden nagyon finom volt, egy kivétellel: a halhoz adott homárszósz irgalmatlan halszagú és szerintem keserű is volt, ennek ellenére volt az étteremben olyan, aki szinte kinyalta a tányérjából (mivel többen is a menüt kérték, nem véletlenül, tényleg jó az ár-érték arány).

P.S.

Egyébként a videa-n elvileg még látható a 2 évvel ezelőtti mulatság dióhéjban:

1. rész

2. rész

Ez az egyik kedvenc parkunk, amíg belga lakosok vagyunk, idejárunk Antonkával sétálni. Kb. 200 méterre lakunk tőle, Egyáltalán nem feltünő, mert szinte teljesen elrejtőzködik a lakóházak között, és teljesen körbe van kerítve kovácsolt vas kerítéssel. Sokszor emlegettük, hogy akkor lenne a legjobb, ha csak úgy belehetne csomagolni, vagy elhúzni, vagy bármi más módon magunkal vihetnénk, hogy a jövőben Wekerlefalva fényét emelje. Templomokkal, és egyéb épületekkel már megvalósítható, de parkról még nem hallottam, így legnagyobb bánatomra már csak pár nap marad azélvezetből. Néhány keresetlen szót azért írnék róla, hogy lgalább elméletben magatokénak érezétek ti is. (1-2 kép a fantázia beindításához azért lesz!)   

 Ten bosch egy holland kifejezés, jelentése valami olyasmit, hogy bokorban, erdőben.A története 1885-ben kezdődik, amikor is egy gazdagabb család faluról, városba költözött, és itt építetett magának egy kastélyt (ez most nagykövetség) és hozzá egy kisebb parkot is gondoltak, amit nagyából két hektáron meg is valósítottak. 1902-ben Jean-Louis Semet nagyszüleinek örökségét, kezébe vette és egy különösen lelkes kertész segítségével egy valóságos kis arborétummá változott a kert. Különleges növényeket vásároltak és szívvel-lélekkel gondozták a területet.

1982-ben a város megvásárolta, majd az itt lakók kérésére 1986-ban megnyitották, azóta élvezheti kicsi és nagy a nyitvatartási időben (hogy a sok munkával elért állapotot meg tudják őrizni, minden este bezárják). 

A bezárás nagyon vicces, mert a napközben ott dolgozó „Poldi bácsik” (Égigérő fű) egyszer csak megfúják a sípjukat egy némelyik el is kiáltja magát az adott időben, hogy zárunk, majd körbe sétálnak és szépen sorban bezárják a bejáratokat.

Azért is kedveljük még, mert mindenkire gondoltak, megfér itt a homokozni, hintázni vágyó kisgyerek, a kutya sétáltató, a napozni vágyó vagy éppen az unatkozó nyugdíjas is, de lehet sportolni is. (Van egy petanque pálya és egy gumiborítású pálya ami alkalmas teniszezni vagy focizni.)

Jókat derültünk az alábbi vicces táblákon is:  

De el kell mondjam, még is csak van hatásuk, a játszótérre nem járnak kutyák és az is meg esik, hogy a kijelölt helyen pipilnek. 

A parkban saját nevével ellátott kényelmes padok mellett, tényleg nagyon érdekes növények is vannak, pl. japán gesztenye, (ami kívülről nem szúrós belül meg majdnem olyan, mint amilyen nálunk is van) kivi, (aminek ugyan nem lesz esélye megérni) és nagy örömünkre van szelídgesztenye is, amiből már sikerült gyűjteni egy kisebb mennyiséget, valamelyik este meg is sütjük majd!  Növények mellett vannak állatok is. A tóban aranyhalak, és teknősök, az egyik kapunál kóbor macskáknak van egy kis ház létesítve, és vannak szines madarak is.

Igazán sok kellemes órát töltöttünk itt, és sajnáljuk, hogy az őszi hangulatról már lecsúszunk. (na meg a tavaszi virágzás…) Szerintük is kiérdemelte az „Ixelles zöld szíve címet” Remélhetőleg még sok erre járó fog elámulni szépségén, tisztaságán, és gondol majd arra, hogy jó lenne, ha minden park így festene!

Elkészüt a Disney story!!!!

Szeretem a számokat. 

Könnyű érzékeltetni velük egy helyzetet, vagy röviden összefoglalni egy időszakot. Most ez utóbbira teszek egy kísérletet, bár néhány szám esetében természetesen közelítésről van szó. „Nagyságrendileg stimmel”, ezt valamelyik matek vagy fizika tanárom mondogatta régebben, ami azt jelenti, hogy simán elbukhat rajta a vizsgázó, de jelen esetben ez is bőven elég.

Minden értelemben. 

• 50! munkalehetőség by kék gömb, amiből sajnos 1 sem realizálódott 4 hónap alatt
• 44 állásajánlat, amikre privát pályáztam az utolsó 4 hétben
• 40 város, falu, érdekes hely, amelyeket felkerestünk
• 28 ezer km, ennyit autóztunk!
• 22 fejvadász adatbázisába kerültem be
• 13 megtalált geo láda (és 6 rejtve maradt)
• 8 ország (+ Hungary), ahol barangoltunk
• 6 Travel Bug ill. GeoCoin, amiket megutaztattam
• 5 hónap fizetett nyaralás, ami miatt bárki irigykedhetne
• 4 magyarországi hazalátogatás a családhoz, barátokhoz
• 3 céges (és 2 csere) autót koptattunk
• 3 ideiglenes lakcímen laktunk
• 2 kedves vendégünk volt, és 2 régi barátnál is vendégeskedtünk, köszönjük
• 1 koncert élmény U2

Otthonról kaptuk a hírt, hogy eladóak az Anton kutya (mint fedezőkan) által nemzett alom kölykei. Mind az 5 kan, de nagyon szelídek, és pont olyan bolondosak lesznek, mint Anton.

Érdeklődni itt lehet, nagyon megbízható kennel. Egyrészt az unokatestvérem, Editke a tulaj és a férje Lajos a "kutyabolond", másrészt Orosháza a szülőfalum is egyben.

Kihagyhatatlan ajánlat azoknak, aki szeretik a foxikat, és még kölyök tacsik is vannak!

Az első vásárló, aki a jelen blog-ra hivatkozik óriási kedvezményt kap!!!

Amikor a meghosszabbított szabadságról végre megérkezett BT, nem csak a bőröndben rejtegetett ajcsikat, hanem meghozta Mévy barátnőmet is Veszprémből.         Csütörtökön este érkezett a repülő, Anton kutyával ki is mentünk a társaság elé, majd gyorsan lepakoltuk a „rendeléseket" a családnál, majd irány Bruxelles. Már az autópályán meglepetés várta a vendégeket, hihetetlen mennyiségben üdvözölték őket a belga nyulak. (Később zenés felvonulást is szerveztünk nekik, no meg a pisilő fiút is felöltöztettük, arról nem is beszélve, hogy az autópályákat is kivilágítattuk. J)

Már első este megnéztük a főteret, mert azt esti fényben is látni kell!                

Pénteken első utunk a csokigyárba vezetett, majd Dani gyereknek vettünk egy-két belga szuvenírt.Az Atomium mellett megnéztük a királyi palotát is, megvolt az első frittes, ebédre, közben Évi szórakoztatott minket régi büfés, élményekkel.

 Ebéd után vissza a főtérre, mert este nem működtek a fényképezők, és amíg ”anyó” vigyázott a kocsinkra, mi megnéztük a díszruhába bújt pisilő fiút.

Az uzsonnát Ausztrál fagyival pótoltuk (fincsi volt, persze Anton is kapott, ami a turisták fényképezőinek kattintgatásai közben jóízűen benyalt), majd hosszas várakozás után végre megszereztem a "kacsa" szószt (már régen ácsingóztam eme spéci chili szósz után, csak soha nem esett útba a lelőhely) amit azóta, csak a kávéba nem teszünk, minden másra igen! Évi is nagyon megkedvelte, csak sajna a (repülős) súlyproblémák miatt nem tudott vinni. Na, majd írunk a Jézuskának, hátha meglepi! J

 Este a Tenbosch parkban sétáltunk Antonnal, és felmértük a gesztenye és kivi készletet.

Szombat következett, tengerparti kaland és egy csipet Hollandia. A tengeren vendégeink nyúlnak bizonyultak, mert a beígért fürdés is elmaradt, hogy a csiga és egyéb herkentyűevésről ne is beszéljek. Délután egy bájos kis bevásárló faluba mentük ahol máskor is szoktuk tátani a szánkat, ez most is meg volt. Danika kívülről megcsodálta a füves boltot, volt sajt, tulipán (hagyma), fapapucs és szélmalom is.

Este Bruxellesben elmentünk vacsizni csoportosan, majd még egy-két sör lecsúszott az érintetteknek. Ennek persze meg volt a hatása a reggelre tervezett Anderlecht piac elmaradt, helyette alvás volt, a kutya sem akart felkelni.

Ebéd után már csomagokkal indultunk a közeli Igazságügyi palotához ahonnan a városra lehet rálátni, majd egy kis bolhapiac maradt hátra, végül izgatottan a reptér, de szerencsére, minden csomag rendben volt. (Igaz 4-5 pulóverben mentek haza szegények, de ugye mindent a belga csoki érdekében!)

 
 Nagyon hamar eltelt ez a pár nap, azóta az idő is elromlott. Szerencsére azért sikerült majdnem minden fontosat besűríteni (frittes, gofri, sör, Atomium, Arany tér).

Hétfőn Franciaországban voltuk anyagot beszerezni az építkezéshez. Munkában semmi változás, de van még pár nap remény.

BRO

Benelux kalandjainkat megszakítva már 4. alkalommal voltam szülőhazámban (látszik mennyire más már a világ, régebben lehet, hogy évente csak egyszer lehetett volna ezt megoldani), de ez rendkívüli volt, és valóban nem jött volna létre ha nincsenek a rokonok és a barátok, akik hoztak-vittek a honi utakon, sorrendben:

Andris, Jutka, Lajos, Matej, Szabolcs, Robi, Erzsike, Gyuró, Zotya, és Anita

Továbbá mindazoknak is köszi, akiknél "csöveztem", és főztek nekem finom ételeket, vagy kínáltak finom italokat: Jutka és Lajos, Hajni és Matej, Anyukám, Évamami, és Sulics Zoli.

Az utazás apropója a magyar válogatott VB-selejtezői és egy kis hazai munka utáni szimatolás voltak, előbbi nem sok jót hozott, bár az élmény a Puskás stadionban megvolt, ahogy Zoli barátom mondta "megvolt a menny és a pokol". Továbbá nagyon-nagyon fontos dolgokkal a batyumban tértem vissza, egyik-másiknak a beszerzése nem is olyan egyszerű, mint első hallásra: túró és túrórudi, gumimaci multivitamin!, téliszalámi, egy korábban otthon felejtett gyógyszer, különböző képes magazinok és vásárfia az mkházi búcsúból.

Menet közben "megjavítottam" egy cirko kazánt (értsd: nem volt benne elég víz), és pótoltam egy autó elfolyt hűtővizét, valamint annak korábban nyitva felejtett hűtőrendszerére is felhívtam a figyelmet, így kerülve el a nagyobb bajt.

Sajnos nem jutottam el Wekerlére, de innen is csókolok mindenkit, majd legközelebb bepótoljuk (de lehet, hogy úgyis hosszabb időre megyünk?!).

1. nap: Nehezen, de elbúcsúztunk Anton kutyától, és korán reggel elindultunk. Az első pihenőre Frankfurt mellett Karben kisvárosába mentünk, ez lett volna a TB úticélja. A geoládát azonban, amit kinéztem, sajnos nem találtam meg. Egy elhagyatatott sínpár alatt-mellett kellett kerestem, de sok időm nem volt, így szomorúan feladtam a kutatást. Pár perc múlva az „elfelejtett laptop” című, pár órás, lázas roamingtelefonálással tarkított izgalom kezdődött, de nem untatok senkit további részletekkel. A Tauplitz-i érkezés részletei is érdekesek voltak, de sajnos nem bírják a nyomdafestéket („sürgős papírmunkám volt”), viszont a hely nagyon szép, csak a medence hiányzik (Ritának). Magyar pincérünk is akadt – Csaba Fonyódról -, hiába, mindenhol vannak honfitársaink. A szobánkból kilátás van a Grimming csúcsra, a konyha pedig az egyik legjobb a környéken, ezt a bejáratnál elhelyezett hivatalos elismerések állítják, és mi is meggyőződhettünk, tényleg nem lehet rá panasz.
2. nap: Közel 20 km túra a hegyekben – igaz ebből 4 a síliften felfelé -, és ezek igazi hegyek. 1640 méteren kezdtünk, a 6-Seenwanderung Tauplitzalm volt a terv. 5 tavat meg is néztünk, a hatodik helyett pedig leereszkedtünk egy vízeséshez. Elég kemény lejtmenet volt, néha emelkedő is bejátszott, de végül megérte, nagyon szép hely. Sajnos a közelében elrejtett geoláda nem lett meg, a víz pedig nagyon-nagyon hideg volt, a lábunkat azért belemártottuk. A szállásunk 890 méteren van, vagyis lehet sejteni, hogy 700 méter szint azért lefelé sem könnyű. Alig vártuk, hogy végre megmártózzunk a helyi kis strand vizében, de ez is csak egy újabb erőpróba lett a maga kis 24 fokra „felfűtött”, hegyi patakból származó vizével. Nem kellett elringatni elalvás előtt.
3. nap: A tegnapi egész napos helyett mára csak fél nap hegyi túra volt előirányozva, ami tökéletesen sikerült. A sílift közepén – 1240 méteren – van egy átszálló, ezt mi kihasználtuk és elindultunk először kicsit le, aztán megint fel 1400 méterre a Lieglloch csúcs közelébe. Néhol kapkodtuk a levegőt, de sikerült, erdei szamócaföldeken keresztül vezetett az út, és a végén kiváló kilátás, egy barlang és egy geoláda várt, ami ezúttal hosszas keresgélés után – itt a GPS 10 méternél pontosabbat nem tudott -, de meglett. Ez lett tehát a „Karben” nevű TB új lelőhelye, kíváncsi vagyok, mikor hozzák le onnan, utoljára egy hónappal ezelőtt volt log. Délben elmentünk az Altaussee melletti sóbányába, állati hidegben gyalogoltunk vagy 4 km-t, és persze mi rövidnadrág póló (Rituka megint papucsban) verzióban adtuk elő, először csodálkoztunk is, hogy az előző turnus tagjai kabátban jöttek kifelé. Kaptunk ugyan egy vicces fehér védőruhát, de az nem melegített túlzottan. Azért megérte a kaland, nagyon különleges egy ilyen sóbánya belülről, 2 csúszda és egy igazi tó is van benne, 3 méter mély, de szinte a sötétben is lelátni az aljára. A barlang egyébként a kincstáráról nevezetes, és a tó partján állítólag hangversenyeket is lehet tartani. De kijön le ide ebbe a hidegbe hallgatózni? A nap hátralevő része a közeli erdőkben rókagomba kereséssel telt – egy darabot sem találtunk -, majd megmártóztunk a Bad Mitterndorf Alpenbad medencéjében. Azért Alpenbad, mert a szomszédban legelésző bocik és termékük illata is érezhető, de ez itt az idill része.
4. nap: Reggeli után indulás Tauplitzból, előtte még Almdudler és füstölt pisztráng vásározása (5 éve is ugyanitt vettük, nagyon finom áru). Szerencsére van egy TB Hotel a közelben, ezt gyorsan megtaláltuk, és „ammo box”-ért cserébe vételeztünk egy nagyon szép Geocoint, valamint egy „nővérkét”, aminek majd luxiban keresek egy új helyet (Hagen-ben a kórház mellett talán jó is lesz). Graz felé jöttünk hazafelé, de Veszprém helyett Budán kávéztunk Évivel. A Petőfi-hídon megint rácsodálkoztam, hogy milyen szép ez a város, aztán felvettük az „elveszett laptopot”, majd irány a Viharsarok. Estére meg is érkeztünk, anyukák örültek, 1-1 éjszakát most velük töltöttünk, értsd külön-külön, Rita Békéscsabán, én meg Mkházán.
5. nap: A családi délelőtt után elindultunk Pestre, az úton odafelé gondolkodtunk a Réce-tanösvény felkutatásán, de kevésnek találtuk az időt, mivel a wekerlei szomszédolást sem akartuk kihagyni. A „bérlőink” nem voltak otthon, így nálunk gyűltek össze a rég nem látott szomszéd gyerekek és anyukáik, majd később megérkeztek az apukák is. A legnagyobb hír, hogy pár napja megmentették a házat a tűztől, mivel az egyik lakónál bennmaradt a grillcsirke a sütőben, és a füstre szerencsére összeszaladtak páran, voltak kint a tűzoltók, volt izgalom. Estére aztán a Zöld Pardon Szeparéban Detti búcsúestje és Matej szülinapja alkalmából jött össze egy kisebb társaság, ettünk-ittunk, a két zenekar interferált ugyan egy kicsit, az egyik ráadásul baromi hangosan, de azért tudtunk beszélgetni is. Később átmentünk a Gozsdu-udvarba, de Lóri barátomék (és a Korom) koncertjéről sajnos már lecsúsztunk, de így is az éjszaka közepén érkeztünk vissza Békéscsabára. Közben a rádióban hallottam, hogy 2:1-re győzött Szófiában a Loki!
6. nap: Augusztus 20. Délelőtt megnéztem a tisztavatást a tv-ben, ezt sosem hagyom ki, de azért már nem olyan nagy szám, most pl. csak 48 hadnagy tette le az esküt. Ebéd otthon: halászlé, sült harcsa, stíriai metélt. A délutánt Gyuróékkal töltöttük, a legkisebb Gyuri nagyon aranyos, mindenre figyel, sokat nevet, cuki kisbaba. Estére átmentünk barátainkhoz, ahol újdonság egy pár hetes kölyök terrier harci kutya. Helyes kis pofa, de még kicsit harapós, remélem, hogy később sem szedi le majd a gatyát rólam. Kicsit ott ragadtam, mert a PC-n, ami korábban Ritukánál szolgált, és elég sokat bütyköltem, valami nagyon agresszív vírus ütötte fel a fejét, amit pár órás küzdelem után sikerült csak kiirtani. Közben sokat beszélgettünk, elsősorban a haza kérdéseiről, de megint csak oda jutottunk, hogy „Abszurdisztán” mára megoldhatatlan feladatot jelent minden lakójának, beleértve ostoba és korlátolt politikusait is.
7. nap: Délelőtt búcsúzkodás Békéscsabán, majd ebéd Mkházán: tyúkhúsleves, sült és rántott csirke, fácánsült, kalács. Délután Orosházán végre megláttuk az 5 foxikölyköt, Anton „ivadékait”. Nagyon picik még, kis gombócok, már kinyílt a szemük, de még nem igazán pörögnek, ahhoz még kell 1-2 hónap. Mindent megsimiztük, utána strandoltunk kicsit a Gyopárosi termálban, visszaindulás előtt pedig búcsút vettem a zöld teknőstől, és elhelyeztem a közeli tóparti ládában. Emlékezetes marad, mivel ő volt az első TB amit megtaláltam, már maga a megtalálása is kalandos volt, és 1 hónapig volt nálam, de remélem jó helyre került, és szépen utazik majd tovább.
8. nap: Délelőtt kiscsaládunknál Mkházán, aztán indulás Pestre, a pesti „cicák” leszállítása ezúttal komoly feladatunk volt. Főleg miután kiderült, hogy nem csak egy-két táska maradt náluk, de azért kiskanállal valahogy bepakoltuk őket is, és indulás Belgiumba. Éjszakai utunk során csak Ausztria volt problémás, elég rossz időjárással, viharos, esős és elég forgalmas is volt az autópálya.
9. nap: Hajnal 5-kor érkeztünk meg, Anton is majd kiugrott a bőréből. Rövid csendespihenő után megérkezett a lányok holmijával a kamion is, gyorsan kipakoltuk. Nekik ezzel valami véget ért, és mivel minden vég valaminek a kezdete is, ezúttal is sok sikert az „új élethez”. Nekünk pedig kezdődnek a hétköznapok, a cégtől múlt héten semmi hír nem érkezett ez nem túl biztató, de hátha fordul végre a kocka. Rituka már elkezdte az „esznek a magyarok” előkészítését, azaz nekiállt főzni, ezzel végleg vége a nyaralásunknak, de mikor fogunk pihenni végre már?!?

Fenykepes beszamolo hamarosan...

Írta: BRO

A szabadságra készülve, gondoltam egy kicsit enyhíteni próbálom hiányunkat és megerősítem a gasztro bejegyzések számát. Már egy ideje halogatom e sorok megírását, ennek részben a költözés, és a gasztro művészet gyakorlati tevékenysége szabott gátat. Még nem foglaltuk el az „új” lakást, de már csak csöveztünk a tesónál, addig az építkezésben, én a "munkások" ellátásával vettem ki a részem. Ami azt jelentette, hogy egy ideig 5 később „csak” 4 fiút láttam el. Eme rövid (kb. 10 nap) időszak alatt közel 40 féle ételt sikerült az asztalra tennem. Minden nap A és B menü volt természetesen, mert az időközben családi szállóigévé vált mondás szerint: „Joghurton nem lehet építkezni”. Persze néha kicsit kellett gondolkodni, hogy mit is lehet még gyorsan, hamar és sokat főzni, ezért tényleg sokat jártak a fejemben mindenféle étkek. Eszembe jutott, amit régebben olvastam: John Hillaby (1917-1996) angol útikönyv és újság írótól, akinek az életcélja nem más volt, mint a táj, a népek és szokások, hagyományok, életformák megismerése. Célja elérésének különös módját választotta, nézete szerint, ez csak gyalogosan elvegyülve, a tájban az emberek között kivitelezhető. Hát ki hogy szereti…

Mindenesetre ő, két alkalommal is keresztbe-kasul végig gyalogolta Magyarországot. (Azért kicsit irigyelem. J) Egyszer miután alaposan megismerte kis hazánkat, megkérdezték tőle:

Mi jellemzi a magyarok étkezési szokását? 

És lám megmondta a tutit: „A magyarok tunkolnak.”

Hát igen, de lehet halászlevet, bablevest, vagy egy finom pörköltet, e nélkül enni? Vagy hagynánk kárbaveszni a remek szaftot? Abban van a legtöbb munka, hiszen gondosan ki kell választani az alapanyagokat, hagymát, paprikát és sok türelemmel elkészíteni, hogy a végén a hús „csak” megfelelőre puhuljon benne.

A tunkolás művészetéhez visszatérve, van nekem egy unokaöcsém most, 9 és fél éves és nagyon rossz evő. A néhány étel között, amit hajlandó elfogyasztani, szerencsére szerepel a gulyás illetve a húsleves is. Ez utóbbit is természetesen kenyérrel kimártogatva fogyasztja, nem mondta, vagy tanította neki senki, egyszerűen a vérében van.

A paprikát Hungarikumnak tartjuk, pedig nem az, "úgy kaptuk" Amerikából ezt is. Magyarországon először Széchy Mária (1610-1679) honosította meg, (Széchy Mária Wesselényi Ferenc gróf felesége volt, különösen izgalmas,kalandos szerelmükről Gyöngyösi István: „Marsal társalkodo Murányi Venus” művében olvashattok.) majd a Szeged környéki kolostorokban foglalatoskodtak a nemesítéssel, termesztés ügyes-bajos dolgaival, később innen került ki a nép körébe is. A 18. század végétől a drága borsot helyettesítették vele, olyan sikerrel, hogy az addigi magyar konyhát alapjaiban változtatta meg. A paprikáról jó tudni, hogy savanyítás után is megőrzi C-vitamin tartalmát, így télen könnyen beszerezhető, olcsó vitaminforrás.

Ha már meg van a paprika, jöhet a pörkölt készítés! (Ha egy kicsit utána járunk, akkor kiderül, hogy a pörkölt sem egy magyar recept. Belső-Ázsiából származik, a Krisztus előtti időkből. Az első feljegyzett receptet, Szumacsien írásaiban találták meg.)

Vidéken, ha igazán jó pörköltet akarnak készíteni, a mai napig nem bízzák a fehérnépre és a lábosra, hanem férfimunka maradt. A baráti kör, vagy a nagycsalád összejön, tűzrakással, a hozzávalók elkészítésével kezdődik a szertartásos főzés. Az asszonyok dolga lehet, a később bográcsba is kerülő bor megkóstoltatása a „főzőmesterekkel” (lásd Gutenberg körúti Társas Egylet).

Ha ezekkel mind megvolnánk, akkor tényleg neki láthatunk a főzésnek. Egy régi szólás szerint Csongrádban úgy tartják:”Nem vasárnap, ha nincs pörkölt!” A pörkölt művészetének igazán jelentős hagyományai az ország alföldi részén van. Itt például nem tartanak úgy lakodalmat, hogy ne lenne felszolgálva pörkölt, (2007. szeptember 29-én is volt marhapörkölt) hiszen az alföldi vőfélyek könyvében előírás!

Ha már alföld, akkor tegyünk említést a pásztorok ételéről is a pergeltről, ami hús nélkül készül, de ez is egy „pörköltfélség”. (kiolvasztott szalonna zsírban hagymát pirítanak, majd tésztát és felöntik vízzel, mind ezt persze a nyáj mellett rakott tűzön, bográcsban.)

Az idén szeptember 4-6 között lesz, nem a megszokott helyen, de remélhetőleg most is sok finomságot lehet majd találni. (BT tavalyi kedvence a békapörkölt volt! Ha az idén nem lenne, akkor a XXIII. Kerületi Zöld béka vendéglőben meg tudjátok kóstolni.) A nézelődés közben koncertezni is lehet majd, lesz Kaukázus, Piramis, Palya Bea, Ganxsta, és még Első emelet is. Jó mulatást, mi sajnos nem tudunk menni.

Ágikának üzenem, ne lógassa a nozikáját, mert a csokoládé is lehet „pörkölt”.

Pörkölt mandula praliné, pörkölt mandulaszemmel díszítve.

Folyt köv.

Masodik, ezuttal Osztrak-Magyar nyari kirandulasunkra indulunk szombat reggel, igy par napig ismet offline leszunk.

A tervezett utvonal:

• Karben (Germany): U4D TB elhelyezesere alkalmas geolada keresese
• Tauplitz (Austria): 3 ejszaka a Hotel Schwaiger-ben, kirandulas, hegyek, tavak, jo levego
• Veszprem: ha sikerul, akkor Evinel megallunk egy kavera
• Mezokovacshaza: kiscsaladunk part 1
• Budapest: buli a Zold pardon-ban organized by Hajni es Detti
• Bekescsaba: kiscsaladunk part 2
• Gyoparos: furdes, ha lesz ido, es zold teknos TB elhelyezese
• Rece tanosveny: maradek ammo TB elhelyezese

Meglehetosen soknak tunik, igy leirva is, lehet, hogy nemely pontja valtozik. Anton kutyat ezuttal hatra kell hagynunk, tul maceras lenne neki ez az ut.

Jovo vasarnap erkezunk vissza, addig jo olvasgatast, szigetelest, nyaralast, munkat, kinek mi az aktualis.

Zárójelesen blekontárkodom az uram szövegébe:

Tauplitz-ről még érdemes tudni, hogy az idén szeptember vége felé itt rendezik meg a Túravilágbajnokságot, télen pedig kiváló, hóbiztos síterep (kb. 460 Km-re Budapesttől). Salzkammergut tradicionális része, nyári pihenésre is alkalmas. A Salzkammergut fennsíkján találhatunk 76 kisebb-nagyobb tavat (fürdésre alkalmas is van!), jégbarlangot, mamut,-vagy sóbarlangot is (Altausse).

Altausse-ről még az jutott eszembe, hogy minden évben tavasszal itt rendezik meg a Nárcisz Fesztivált, mi már jártunk ott, nektek is érdemes megnézni. A következő 2010. május 28-30. között lesz.

És persze nem bírom ki, hogy egy kicsit gasztrovonalra ne terelném a szót. A híres bajorkolbász mellett nekem még eszembe jutott a stíriai metélt is (Ausztria e részét Styriai régióként is emlegetik), amit egyébként meg is rendeltem már a hazaérkezésünk örömére! (Belgiumban nincs túró és tejföl, így ezt nem tudom elkészíteni.)

A www.fittcafe.hu oldalán már kerestem a kímélő változatot, de eddig sajnos, még nem készítette el a „jószomszéd” társulat!

És még egy fontos programot elfelejtett BT, a kiskutyák meglátogatását! Én biztosan nem hagyom ki, már most annyira cukik! Bár már eltűnődtem azon, ha eljön az idő, amikor szabadon futkoshatnak, akkor a környéken várhatóan egy kisebb katasztrófa kerekedik majd. Anton kerti tevékenykedése ötszörösen,… hát nem semmi. Egy biztos, rosszaság ide vagy oda, az emberi életet egy magasabb létsíkra emeli a kutyák jelenléte köztünk. 

Kérdés: mennyire határozott szerinted F.Iza, aki egyik lelkes olvasóm. Ha ismered Őt, akkor persze könnyebb szavazni, az alábbi 1-5-ig terjedő skálán kéretik ezt megtenni:

Elköltöztünk.

Először a jó dolgok: a környék nem rossz, ahhoz képest, hogy a fővárosnak egyébként milyen a híre. 300 méteres körzetben az alábbi nevezetességek találhatóak: két nagyon frappáns nevű szálloda, a Hotel Capital és a Hotel Brussels****, továbbá az alábbi országok különböző szintű külképviseletei: Moldávia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, India, Bangladesh. Több szép park is van, ezeket kezdjük felfedezni, mivel kutyázni is lehet bennük, mindenhol "dog bar" azaz ivóvíz kitéve az ebeknek, a gyerekeknek pedig külön játszótérrel, nagyon kulturált az egész. Ja, és most a délutáni sétáról hazafelé találtunk egy magyar éttermet kb. 120 méterre, a régi Balaton Csárda, jelenleg Gulyás Csárda néven fut, csak sajnos most augusztusban szabin vannak.

A lakás viszont nem egy főnyeremény, tetőtér beépítve, ferde mennyezet mindenhol, pakolni alig tudunk (lehet, hogy túl sok holmink van?), ha meleg van kint, akkor itt fent elviselhetetlen. Anton kutya pedig sajnos egy hete betegeskedik, így nem nagyon élvezi az új helyet, tekintve, hogy kényes testrészén keletkezett valami fertőzés, ezért gallért és nadrágot is visel pár napja, így aztán meglehetősen korlátozva van. Szerencsére az utcán egyiket sem kell viselnie, és a parkokat élvezi, olyankor persze jókedvűen szaladgál, pedig nem is tudja, hogy nemrég 5! kölyke született, és mindegyik kan, íme!

A Tenbosch parkban egyébként ma délelőtt geoládáztunk is, így az az érdekesség fordult elő, hogy most egyszerre 3 Travel Bug is van nálam, íme a közös fényképük.

Figyelem, kedves geocaching rajongó olvasók! Várhatóan a következő helyeken lesznek hamarosan fellelhetőek: Az utolsóként megtalált U4D, jövő szombaton hazamegy Karbenbe (Germany), amit útba ejtünk Ausztria felé. Az ammobox várhatóan wildpig által javasolt egyik helyre kerül, a zöld teknős pedig Anton és BT szülővárosának közelében a Gyopáros-tó környékén keres magának menedéket.

U2

Honnan is kezdjem. Az emlitett zenekar csak 1993-ban lepett fel Budapesten, sajnos akkor lemaradtam, szerintem nem volt ra cash, mert eppen elotte honapban lettem Pakson mernok, es az osztondij mar nem jart, munkahely meg meg nem volt. Az Achtung Baby albumot azert addigra mar rongyosra hallgattam, de az azt megelozo 10 ev dalaibol is ismertem parat, foleg a szinten zsenialis The Joshua Tree-rol. Az akkori turnejuktol - Zooropa - egyebkent hangos volt a media, pedig igazabol ez a turne is bejatszott abba, hogy egyaltalan legyen ilyen fogalom, hogy media: elo internetes kapcsolasok es telefonos beszelgetesek a szinpadrol, elo mozgo video-kamera Bono arcarol 10 cm-re, es mindez oriasi kivetiton, stb.

Nem tudtam, hogy 12 evet kell varnom, mire 2005-ben eljutok vegre egy koncertjukre, Katowice-be, a Vertigo Tour egyetlen viszonylag kozeli keleti allomasara. Szeduletes volt, mint a cime is. Azota minden lemezuk megvan, es par korabbit is beszereztem pl. ujrakiadas formajaban, sot kaptam egy Vertigo Tour DVD-t is, ami egy emlekezetes wekerlei party alapja volt, aki ott volt emlekszik, mindent megittunk, ami alkoholos volt, de majdnem osszetortem a kocsit, pedig csak a garazsbejarora akartam beallni.

Most nem kellett csak ujabb 4 ev (nem mellesleg kozben elszenvedtem egy latinul csak Vertigo-nak roviditett betegseget is), es megint ott voltunk, ezuttal Gelsenkirchenben, es csak 250 km-t kell autozni. Kicsit keson ebredtem, ezert csak a lelatora kaptunk jegyet, egy nemet jegyiroda jovoltabol, az utolso pillanatban (penteken delelott jott a futar, hetfon este koncert). Kb. 210 fokos szogben ultunk (pontosan bejeloltem az alaprajzon), de a szinpad ezuttal hatulrol is elvezheto. Es vegre kiderult, hogy nem istenek. Valamikor a koncert kozepen, a Vertigo nota elejen, The Edge gitarja vagy erositoje bedoglott, szam ujrainditva, es a dal vegen oriasi ovacio.

Csak azt tudom mondani, hogy aki teheti, az meg nezze meg, mielott elmennek az USA-ba:

06-Aug-09 Slaski Stadium Chorzow PL

09-Aug-09 Stadium Makimir Zagreb HR

10-Aug-09 Stadium Makimir Zagreb HR

14-Aug-09 Wembley Stadium London GB

15-Aug-09 Wembley Stadium London GB

18-Aug-09 Hampden Park Glasgow GB

20-Aug-09 Don Valley Stadium Sheffield GB

22-Aug-09 Millenium Stadium Cardiff GB 

Hazi kepeink hamarosan itt. 

Setlist es kepek es videok: u2-new-cd.hyves.nl/blog/25764355/U2_Setlist_Gelsenkirchen/RaML/

Minden mas: 360.u2.com/

Mai kirándulásunkat a pár napja még bírált autó szervizelési mizériának köszönhetjük, de ezúttal a beszámoló részleteiről Rituka számol be az alábbiakban, kepekben pedig itt az album link.

picasaweb.google.com/barabast/MINI

Az idén áprilisban tartották a III.Oldtimer Expot, itt mutatták be hivatalosan a magyar rajongóknak az új mini cabriot. Ekkor még mit sem sejtettem…(Akkoriban még úgy tudtuk, hogy BT választhat autó típust magának, ezért volt néhány gyenge próbálkozásom, hogy esetleg lehetne egy Mini is. J  )

De nem választhatott és jöttek az egyesek egymás után…

www.hirextra.hu/2009/04/18/oldtimer-expo-50-eves-a-mini/

garazs.tv/show.php

Nem sokkal ezelőtt újabb hír rázott meg: „Az 50 éves Mini Kispest szívébe költözik!” 

Vagyis a Mini házhoz jön! Csak én már megint nem leszek jókor, a jó helyen. De már ennek is vége. (július 16-26. Europark)

Már jó néhány évvel ezelőtt, kezdődött kapcsolatom a Minivel, de ez idáig plátóinak volt mondható a rajongás. Mindig csak a közelében voltam annak, hogy egy Minibe ülhessek. 1992 környékén amikor, még tartott a belga autó behozatali láz, majdnem vettünk egyet, de valami javításra lett volna szüksége szegénynek, ezért fater lebeszélt róla (speciális csavarokra hivatkozva). Aztán volt egy Mini Békéscsabán, amiről a tulajdonos nem akart lemondani, többszöri rábeszélésre sem (sötét malac rózsaszín volt, igazi csajos autó).

Kicsit javulni látszott a helyzet, mert megkaptam rajongásom első kézzel fogható tárgyát, egy Minit miniben. Majd újabbak és újabbak következtek, így mára már egész szép gyűjteményem van a kisautókból.

Igazi áttörés akkor jött el, amikor BT és Gyuri barátja az Allianz Aréna túrájukat megspékelték egy Bayerische Motoren Werke múzeumlátogatással (BMW). Én pedig megkaptam az eredeti BMW gyártmányú Minimet. A gond csak az volt, hogy sajnos beszállni még ebbe sem tudtam. A kormányt már tudtam forgatni, sőt utazótáskák is pakolhatók a csomagtartóba, de a vezetésélmény még mindig váratott magára.

Időközben visszatérő olvasói lettünk a Mini club Hungary oldalának is, www.miniclub.hu/ ahol néha megnézegettük a hirdetéseket, sőt volt olyan Mini, amit elmentünk meg is nézni, de aztán ki tudja miért nem vettük meg.

Az esküvő szervezés alatt is volt egy pillanat, amikor belelkesedtem, mert valaki Minit ajánlott menyasszonyi autónak, de mikor megírta az árat, lemondtam a tervről.

Az idén 50 éve, hogy gyártják a Mini ilyen-olyan fajtájit,( www.autosvilag.com/index.php/50-eves-a-Mini-1959-2009-Fiatalabb-mint-valaha-1.-resz.html  több rész is van!) 20 éves a Mini Club és kb. 20 éves az én „ismeretségem” is a Minivel. Nem is gondoltam, hogy már 20 éve nézegetem, a szembejövő, vagy éppen mellettem elsuhanó Miniket.

Tegnap éjszaka nem telt valami jól, így reggel hétkor elég kábán, és nem túl lelkesen keltem fel, amikor BT ébresztett, hogy mégis csak menjek vele a szervizbe. Szinte félálomba álldogáltam a pultnál, amikor egyszer csak azt hallom és akkor itt van a csere autó kulcsa, ami benzines, és 5 sebességes, egyébként meg ott áll, egy MINI CABRIO!!!

Ahogy ott álltam először Ady egy vers sora jutott eszembe: „Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten” (Ady Endre: Az Úr érkezése). De nem sokáig méláztam ezen, inkább sietősen célba vettem a parkolót, és a fekete Mini Cabriot. És tényleg a kulcs működött, nem jött utánunk senki, hogy: á nem is csak vicceltünk!  

Beszálltunk. 

Ha csak fél napra is, de miénk lett egy Mini. Egy darabig csak nézegettem minden porcikáját, és persze minden gombot kipróbáltunk rajta, majd tanakodni kezdtünk, hogy hová vigyük el valami szép helyre.

Megszületett az útiterv (lasd fent), és végre kezembe vettem az irányítást. Alaposan kipróbáltuk az együtt töltött pár száz kilométer alatt, majd következett a fájdalmas búcsú. Nem mondhatom róla, hogy egy tökéletes autó, de még is van benne valami megfoghatatlan báj, amivel megszereteti magát. Az igazi szerelem egy hagyományos Mini, de lehet, hogy arra még újabb 50 évet várnom kell?!

Az alábbi linket kipróbálva egy személyre szabott Minis üzenetet készíthetsz egy ismerősödnek. Próbáld ki!

simanvallalom.hu/index.php

Vasárnap sikerült KarcsiTatát is elvinni egy rövid gyalogtúrára, felkerestük a Dyle folyó forrását. picasaweb.google.com/barabast/LaSourceDeLaDyle

A geoláda rejtőjét nem nagyon értettük, három kerítésen kellett átmászni, és az utolsón csak Susu tudott átbújni, így tudtuk csak megtalálni a ládát. A közelben iskolaköröket ment egy kisrepülő és egy sárkányrepülő is, de hiába integettünk nekik, még nagyon kezdők lehettek.

Szombati kirándulásunk célja a környékünk, pontosabban Charleroi bemutatása egy meddőhányó tetejéről. A cím vasipari vidéket takar, szó szerint pedig: "Fekete Ország". Nem véletlen, annyi szenet bányásztak ki itt az ipari forradalom idején, hogy a meddőhányókból is 340 nagyobb és több száz kisebb maradt az országban. A nagyobbak egyike az amit megmásztunk, a ládában egy újabb Travel Bug találat. www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx

Felhívom a figyelmet Rituka túracipőjére, album utolsó kép!

picasaweb.google.com/barabast/PaysNoir

Az elmúlt napok autós fejleményei miatt - de erről majd később - elgondolkodtam az eddigi autóim történetein, és megpróbálom felidézni a legemlékezetesebb kalandjaikat.

https://www.youtube.com/watch?v=tAvTbw49m28

VW Golf TDI. Az első, és ráadásul egyes Golf! Óriási csodaszámba ment, hogy 1996-ban meg tudtam venni az első autómat. A családunkban nem volt előtte autónk, szüleimnek pl. nem volt sosem jogsija, igaz apu nagy motoros volt ifjúkorában, és nyugdíjasként is kedvelte a segédmotorozást. A Golf-ot, ami kb. 14 éves volt, és sötétzöld, egyik gyerekkori barátomtól vettem. Érdekesség, hogy akkoriban egy olyan cégnél dolgoztam, ahol német márkában fizettek (figyelem 1996-ot írunk!), így az autóért is valutában fizettem (külön említésre méltó, hogy az illető barátom akkoriban a román határnál dolgozott a vámnál, és később valamibe belekeveredett, ezért házkutatást tartottak nála, és a kocsi árát is elvitték bizonyíték gyanánt, amit szerintem sosem kapott vissza). Mint minden kezdő autós, azért én is megfizettem az árát, pedig a közhiedelem szerint ez egy kiváló német autó volt. Sok mindent kellett cserélnem rajtam (pár koccanás is becsúszott, persze sosem az én hibámból) és valamilyen furcsa okból kifolyólag Pilisvörösvárra hordtam, ha jól emlékszem Siklósi úrhoz javíttatni. Így minden egyes ilyen eset külön kirándulás volt: autóval ki, autó marad, busszal be az Árpád hídhoz, aztán ugyanez fordítva. Az első autóm a tengerhez emlékeim szerint sosem jutott el, közben én még (az illető munkahely által) Floridába, a mexikói öbölbe, Venice Beach homokjára is. 2 év múlva váltam meg tőle, úgy hogy miközben megvette valaki, én éppen Kréta szigetén, a tengerben áztattam magam. 

Seat Cordoba CLX. Micsoda farosszéria! Ez volt a reklámszlogenje, persze nekem új autóra még 1998-ban sem telt. Paksi unokatesómék találták meg azt a fűzöld, pár éves járgányt, amit kis alkudozás után, és némi hitel mellett elvittünk. Remek kis autó volt, sokkal kevesebb hibával, és eljutott a horvát tengerhez, sőt komp-on is utazott Rab szigetére. Még mindig Siklósi úr volt a szerelője (VW, Seat egy család), és csak egyszer törtem össze kicsit, ha jól emlékszem 2001 telén, egy jeges úton nem tudtam megállni a piros lámpánál. Emlékezetes, mert vasárnap délelőtt siettem dolgozni (akkoriban sok volt a projekt), így duplán bosszantott a dolog. Később egy esős tavaszi napon vittem el a kereskedésbe, és hamarosan vevőre is talált, nem hiába: remek kis autó volt.

Peugeot 307 2.0 Premium. Hosszas gondolkodás, majd alkudozás, és végül rengeteg hitel után enyém lett a méregzöld kis ördög. Nagyon ment. Akkor is, amikor 2002 telén, egészen pontosan szilveszter (és egy fontos SAP rendszer indulása) napján, rettenetes időjárási körülményektől volt hangos a sajtó. Ónos eső, havazás, balesetek. Kollégáim, barátaim kértek, hogy ne induljak útnak, figyelmeztettek, baj lehet! Mindezek ellenére elindultam és gond nélkül megtettem több, mint 200 km-t. Majd a cél előtt kb. 500 méterre, egy enyhe balkanyart nem tudtam bevenni, egészen pontosan Békéscsabán, a Kazinczy utcában. Két vadiúj téli gumi, és egy alufelni lett az áldozat, mindez ünnepek alatt, sehol egy szerviz, mindenki ünnepel. 3-4 napos késéssel jutottam vissza a fővárosba, nem kell részleteznem, hogy mi várt rám. Fájó emlék, hogy egyszer ellopták mind a 4 kerekét is, egy zárt udvarból, és az is, hogy éppen eladásáról tárgyaltam, amikor jobbról(!) belém jött egy autós a Fehér úton. Pár hónap múlva felszereltek oda egy közkedési lámpát. A tengerhez egyébként velem nem jutott el, de szerintem el volt átkozva, és lehet, hogy belecsúszott volna egy mólóról. Amúgy eladása óta nem volt a nevemen autó, az alábbiakat csak szponzoráltam, vagy éppen cégektől kaptam.

Ford Focus Ghia. Az első céges kocsi, sponzored by IBM. Nagyon sokat vártam rá, emlékszem évekig irigykedve néztem kollégáimat, akik céges autókkal járkáltak, miközben én kisebb vagyonokat költöttem a fenti 3 gépezetre. Aztán végre, amikor éppen nem lett volna szükség rá (mert a 307 még megvolt, és Rituka fehér Suzuki-ja is csatlakozott a gépparkhoz), szóltak a cégnél, hogy válasszak színt, típust, stb. Gyönyörű delfinzöld külső, bézs belső, és 0 km! Így vettük át Székesfehérváron, 2003 nyarán. Sok országba elvitt minket, de a legjobb talán az erdélyi körútja volt, és több mint 72.000 km-rel adtam vissza 1,5 év múlva, amikor megváltam a cégtől. Tengernél talán csak egyszer volt, éppen itt a kedvenc belga vitorláskikötőmben, Ostende-ban.

Suzuki Swift. A mi autónk. A kis JUhE baba (így hívtuk a rendszáma után). Nem vicc, tényleg közös szerzemény volt, elég jól beszámították Rituka fehér Suzuki-ját is, így egyenesen Esztergomból kaptuk a vadiúj kis sötétzöld járgányt, 2005 nyarán. Kapott egy bálnás matricát, és vidáman indult velünk, kalandra fel. Sosem hibázott, csak kicsit a fogyasztása nem tetszett. Nagyon sokat segített a munkámban, fél évig Paksra járt velem, szinte naponta, esőben-hóban, mindenféle utakon. Legnagyobb kalandja során München-be vitt, Gyuri barátommal, egy Bayern-Real BL-meccsre. Aztán másnap elvitt a BMW múzeumba, és ezzel megpecsételődött a sorsa, de ezt akkor még nem tudtuk. Tenger legfeljebb ha a magyar jutott neki, az is csak kisebb kirándulások formájában. Rituka nagyon sírt, amikor otthagytuk a kereskedőnél, majd 2 évig utazgatott velünk, de már vártak a bajor motorok. A zöld szériának is lőttek.

BMW 120d. Minőségi ugrásból az eddigi legnagyobb. Nem volt már új, csak újszerű, és annyira nem is volt drága, mint amilyen gyors és dinamikus, de sajnos nem zöld, és sokak szerint kicsi is. Viszont elhozott Luxembourg-ba (át is fordult az úton a km számlálója 100.000-re). Két éve nagyon szép díszt kapott az esküvőnk napján, és büszkén vitte a vőlegényt a templomhoz. Most éppen valahol Békéscsabán utazgat, Rituka unokatesója vigyáz rá, és kicsi Gyuri-t szállítja, ha éppen fontos dolga van a nagyszülőknél. Tavaly májusban elvitt minket a tengerhez, Vir szigetére, ahol kiváló pár napot töltöttünk, és persze minden este tintahalat vacsiztunk. 

BMW 120d. Az első luxi rendszámos céges autó, amivel itt jártunk keltünk (6.300 km-t) 1,5 hónapig. A sajátunknál jobban felszerelt, újabb is kicsit, és kényelmes "bőrös" volt. Két alkalommal járt Zurich-ben, többször Belgiumban, és jelen kalandjaink első részének állandó résztvevője volt. Aztán éppen nagyon készült Magyarországra, amikor szóltak, hogy adnának akkor ők most egy másik autót, mert az nagyobb. Mindezt az indulás napján. Később kiderült, hogy az átadás-átvétel között elszenvedett pár kavicsfelverődési nyom, és aprócska hibácska árát rajtam verik le, nem terhelném a tisztelt olvasót az összeggel, de nem örültem az eljárásnak. Ostende-ban azért volt a tengernél.

BMW 320d. Fekete és piszkos. Ennyi volt a véleményem, amikor indulás előtt pár órával átvettem. Nem divat itt egyébként, hogy központilag kitakarítják az átvett autókat, ugyanolyan retkesen adják oda a következő "áldozatnak", mint ahogyan az előző visszaadja. Mindegy, ezzel is mentünk 11.000 km-t, elvitt haza (beépített GPS sehol, vicces volt, ahogy a kézi Garmin Vista-t ragasztószalaggal rögzítettük a műszerfalra, hogy ne tévedjünk el hazafelé), és a magyar tengernél értem jött Füredre, de járt a francia tengerparton, és kompozott a La Manche csatornán. Most éppen lassan eléri a 150.000 km-t, ezért tegnap vissza kellett adnom. Ezért született ez a blog-bejegyzés.

BMW 118d. Hasonló felszereltséggel, mint az "áprilisi", csak GPS és bőr nélkül és -34 LE. De most már egyáltalán nem értem az itteni flotta menedzselését. Az elsőben 71.530 km volt, amikor visszavették, ebben 71.182 van. Semmi különbség, akkor miért kellett közben a másikkal járnom? Ez is piszkos kívül-belül, ami azért az átvétel során enyhén szólva gázos. Amikor áprilisban átvettem az előző autót, akkor azt hittem, kivételesen nem volt idejük kitakaríttatni. Másodszor meg sem lepődtem, csak bosszantott, hogy ragadt a kormány. Ma pedig nekifeszültem és saját kezűleg takarítottam ki ezt a példányt. Tegnap kívül is lemostam (ezt is átvétel előtt kellett volna), persze utána óriási zivatar volt, és azóta is szinte óránként esik az eső. De ami tényleg fura, hogy a fedélzeti adatok szerint, elmaradt az olajcsere, és már az utolsó 14.000 km óta esedékes. Szervizkönyv nincs vezetve. Ultra gáz. Egyébként is hosszú az olaj intervallum (30-35e km!), de ezt megfejelni ennyivel. Teljes hozzá nem értés. Ilyen drága autókkal ennyire nem foglalkozni. Mondjuk ez a típus itt (értsd Luxembourg) tényleg a legalsó céges autó kategória lehet. Ennyi.

Kedden visszatértünk Antonnal a zsilip melletti parkban elrejtett (és vasárnap nem megtalált) geoládához, mivel megtudtam, hogy éppen egy Travel Bug lakik benne. Az alábbi térképen az látható, hogy a kék zászlós ponttól indultunk (amúgy ez a multi vége), és mivel az északi hosszúság pontosan nem volt ismert, ezért az É-D irányú sárgával jelölt egyenes vonalon kellett keresnem. Arra gondoltam, hogy csak nem a legnagyobb dzsindzsában van, hanem valahol az ösvény (Pad rövidítéssel látható, mivel holland a topo térképem) közelében. Bejött a számításom. Az első fa, amit kinéztem, pontosan a rejtekhely volt. Alig akartam elhinni, hogy nem kell feltúrnom az erdőt... 

Ez pedig maga Green Turtle

www.geocaching.com/track/details.aspx

Még elég keveset utazott, igaz a teknősök lassúak, de majd most elvisszük minimum Ausztriáig, de lehet, hogy magyar helyet keresünk neki...

Kedden, a belga nemzeti ünnep napján (07.21), mivel nincs sok kötődésünk a belga függetlenséghez (amit egyébként 1830-ban vívtak ki a belga szabadságharcban), úgy döntöttünk, hogy inkább egy közeli francia kisvárost látogatunk meg. Charleville-Mézieres egy dologról nevezetes igazán, arról, hogy itt született a francia költő, Arthur Rimbaud. Ennek megfelelően van a városban Rimbaud múzeum (biztosan meg nem értett zseni volt, mert a múzeum a régi malom óriási épületében van), és látogatható a Rimbaud ház is. A város egyébként nem valami szép, kivéve a főtér, a Place Ducale árkádos megoldását, ami kiválóan visszaadja a középkori hangulatot, és hűvösen is tartja az alattuk meghúzódó boltok, sörözők, éttermek asztalait és persze vendégeit.

picasaweb.google.hu/barabast/Charleville

A városban amúgy szintén egy multi geoláda kalauzolt bennünket, a végén az Olympe domb parkjában kötöttünk ki, ahol nagyon kellemes fák közt egy hölgy pillangókra vadászott. Már kezdem megérteni Rimbaud-t...

Meg akartuk nézni a közelben a világ legnagyobb vaddisznóját is, akit Woinic-nak hívnak, az Ardennek jelképe, 8 m magas és 50 tonna!!! Így nézne ki fénykorában (mi nem láttuk szegényt, mert éppen felújítják) www.woinic.fr/

Hazafelé megálltunk Chimay (ami már Belgium) városában ill. a határában lévő Scourmont apátságban, ahol az apátok főzik a Chimay sört, és persze sajtot is készítenek hozzá. hu.wikipedia.org/wiki/Scourmont_apátság

Mondanom se kell, hogy vásároltunk a közeli fogadóban, ahol rengeteg belga tartózkodott, vacsora és sörözés céljából. Kutylit nem engednek be, így átmentünk Chimay főterére, ahol szintén rengeteg belga tartózkodott, vacsora és sörözés céljából. Itt végre ittunk is, hallgattuk a zenekart, és Anton is hűsölt egy kicsit.

picasaweb.google.hu/barabast/Chimay

A mai bejegyzés megfejtése volt a mai nap témája: zsilip, franciául 'ecluse' (angolban egyszerűen 'lock', holland 'sluis'). 

Lesétáltunk Antonnal a zsiliphez (kb. 2 km-re van), de előtte még lefotóztuk az autópálya viaduktot. A csatornán két uszály vagy teherhajó (nem vagyok nagy szakértő, majd a fényképek alapján döntsétek el) horgonyzott, amúgy semmi mozgás, ill. összesen egy kisebb motorcsónakot láttunk visszafelé haladni is.

picasaweb.google.com/barabast/Viesville

A zsilip egyben egy multi geoláda neve is, ezért annak is nekivágtunk. Nem volt rossz, 3 pontot kellett megkeresni, de csak az elsőnek volt meg a koordinátája, a többit a táblák szövege ill. az elrejtett feliratok (Hint-ek) adták volna meg. Azért csak volna, mert a H2 nevű nincs meg (ezt többen is visszaigazolták a honlapon is), ezért maga a láda, azaz a 4. koordináta hiányos, és mivel így kb. 400 métert kellett volna megtenni az esőtől áztatta erdőben a kereséssel, így ezt máskorra hagytam. Benelux ládákból eddig nagyon rossz a mutatóm, 5-ből 3 nem lett meg különböző okok miatt, azt hiszem bele kellene húzni. www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx

A világ legkisebb városa. en.wikipedia.org/wiki/File:703durbuyLaPlusPetiteVilleDuMonde.jpg

Végre eljutottunk ide is, sokat hallottunk már e remek kis helyről, így lett szombati kirándulásunk célpontja. Kb. 10 órakor el is indultunk, Anton persze nem rajongott az ötletért (~100 km autóval, de neki 10 is sok), bepakoltunk a hátizsákba (szendvics, innivaló) aztán indulás. Az út 3/4-énél rájöttünk, hogy ezúttal is valszeg alulöltöztünk, kezdtem fázni, mivel csak 15 fok volt odakint. Az egyik faluban Rituka vett is nekem egy zoknit, bordót. Ezt kellett volna felvennem a szandálhoz, nem sikerült. Szintén ebben a faluban próbálkoztunk a helyi sajtgyár boltjával, de zárva volt, mint ahogyan a következő faluban is. Azonban mivel ez hivatalosan is a Route du Fromage (A sajt útja), ezért még bizakodtunk a folytatásban. Aztán most a neten megtaláltam, hogy majd szeptember 20-án kell ide vissza jönni, mert akkor lesz az igazi buli, idén már 10. alkalommal: www.maffe.be/route.html

Durbuy előtt még az egyik szomszédváros Barvaux központjában egy nagy kirakodóvásár, piac megtekintése (kiváló ételek, italok, helyi sajt és sonka-szalámi árusok, zöldség-gyümölcs, mindenmás) volt a program. Ez egyébként már az Ardennek északi része, Belgium déli, Luxembourg nevű tartományának (nem összetévesztendő a nagyhercegséggel) egyik központja.

Durbuy pontosan olyan, mint az útleírásokban, kicsi, zegzugos, hangulatos, hibátlan. A képek szerintem magukért beszélnek: picasaweb.google.com/barabast/Durbuy

Történelemrajongóknak (mint én is) érdekesség, hogy egy cseh király Luxemburgi (I. vagy Vak) János emelte Durbuy-t városi rangra, 1331-ben hu.wikipedia.org/wiki/János_cseh_király, ezért is pl. a város egyik szállodája is a Jean de Boheme nevet viseli.

A sziklát megmásztuk (egy igen meredek hegyi úton), mivel geoláda szagot éreztem, és meg is találtuk: www.geocaching.com/seek/log.aspx Úgy tűnik, itt elég lazák a ládarejtők, mert évek óta törött és nedves dobozról szólnak a bejegyzések, és ez most is így volt. De a kilátás miatt megérte megkeresni.

Aztán séta a városban, szerencsére az időjárás is megjavult, majd minden kutya megmorgása (by Anton), és fagyi az "ausztráloknál" következett. Felmentünk egy toronyba is (egy még meredekebb hegyi úton), innen még jobb kilátás volt. Aztán uzsonna a helyben vásárolt bagett, sonka, sajt, pástétom készletből, döntés arról, hogy ide még visszajövünk (van még mit megnézni), és irány haza, Viesville-be. 

Megjegyzem 6 órakor értünk haza (most 9 van), és azóta Anton valamint Rituka felváltva alszanak...

Az elmult napokban nem voltam tul jo hangulatban, de a tegnap este kapott hir vegkepp lesujtott. Regi-regi (ertsd meg a Dynasoft idokbol, azaz nekem tobb mint 11 eve) kollegam, es talan mondhatom baratom, Berky Zsolt (49†) hagyott itt minket, es koltozott at az arnyekvilagba. Nem nagyon tudok mit hozzatenni ehhez, nemreg meg itt, az en blogomban is hozzaszolt, bzsbird neven: blog.hu/user/id/26274/tab/activity, azokban a napokban, valamikor aprilis vegen beszeltunk is skype-on.

Szeretnek valahogy megemlekezni rola, aki ismerte, tudja, hogy 2001-ben kerekparon elment Budapestrol Lisszabonba, 63 nap alatt 4863 kilométert kerekezve, egyedul. Ez itt a blog, amit akkor, a turarol irt, erdemes beleolvasni: bzs60.com/lisboa/index.html

Mostanában kitölti szabadidőnket a kutyázás, így azért gyorsabban telik az idő. Néhány mozzanat a mindennapokból.

Anton így pihente ki az utazást, és ez egyben egyik kedvenc időtöltése: 

A következő képen fagyizás közben kaptuk lencsevégre: 

Tegnap pedig elmentünk a közeli erdőbe kirándulni, és egy rókakölyköt szimatolt ki, csak éles szeműeknek: 

Zajlik az élet, megnéztünk egy lakást is Bruxelles - Ixelles (olyan mint Budapest - Kispest) negyedében, ahol sok az egyetemista, gondolom ezért is akár már 6 hónapra is megkapnánk, de még gondolkodunk rajta.

Közben Viesville-ben (Belgium, Hainaut tartomány, Charleroi közelében) lakunk, ami a következő térképen látható: wikimapia.org/#lat=50.4892962&lon=4.397192&z=14&l=0&m=s&v=9

3 nevezetessége is látható a térképen, egy madártani park, nálunk természetvédelmi területnek hívják, egy autópálya viadukt (völgyhíd), és a hajózható csatornán egy hajóátemelő (ha jól értem, amit látok, mert az 'ecluse' francia és 'lock' angol szavak nem sokat mondanak). Majd a következő kutyás kirándulásunk alkalmával készítünk pár fotót is.

Nagy esemény a mai nap, közel 3 hónap után végre Anton kutya is csatlakozott távolbaszakadt gazdáihoz. Repülővel érkezett, gondolom nagyon élvezte a raktérben utazást, de legalább megtudtuk, hogy a rakteret az utastér elhasznált levegőjével fűtik. Rituka volt a kísérő, de persze a Malév földi és légi személyzetének - akiket persze lenyűgözött a kis csibész - is köszönjük (a fapados ugyanis nem szállít állatot). Gondolom elfáradhatott az eb, mert már le is pihent, valahogy így kell elképzelni:

Először persze körbenézett, de Cicamicától elkerítettük egy biztonsági ráccsal, vagyis kettéosztottuk a házat. KarcsiTata oldalát kapta meg Cicamica, Anton pedig az összes többit.

Holnaptól indul újra a kutyázás, reggel-este eü séta, időjárástól függetlenül (ami egyébként nem mellékes, mert vasárnap óta mindhárom nap esett az eső, többek között jégeső is volt). A közelben pedig vannak erdők-mezők, és a Canal Bruxelles-Charleroi, aminek a partját is kinéztem már, kutyasétáltatásra tökéletes lesz.

És még egy szomorkás kutyás hír, wekerlei Bogár barátaink 18 éves Kormi kutyája is elaludt tegnap, örökre. Úgy látszik ez a hét már teljesen a kutyákról szólt...