Benelux kalandjainkat megszakítva már 4. alkalommal voltam szülőhazámban (látszik mennyire más már a világ, régebben lehet, hogy évente csak egyszer lehetett volna ezt megoldani), de ez rendkívüli volt, és valóban nem jött volna létre ha nincsenek a rokonok és a barátok, akik hoztak-vittek a honi utakon, sorrendben:

Andris, Jutka, Lajos, Matej, Szabolcs, Robi, Erzsike, Gyuró, Zotya, és Anita

Továbbá mindazoknak is köszi, akiknél "csöveztem", és főztek nekem finom ételeket, vagy kínáltak finom italokat: Jutka és Lajos, Hajni és Matej, Anyukám, Évamami, és Sulics Zoli.

Az utazás apropója a magyar válogatott VB-selejtezői és egy kis hazai munka utáni szimatolás voltak, előbbi nem sok jót hozott, bár az élmény a Puskás stadionban megvolt, ahogy Zoli barátom mondta "megvolt a menny és a pokol". Továbbá nagyon-nagyon fontos dolgokkal a batyumban tértem vissza, egyik-másiknak a beszerzése nem is olyan egyszerű, mint első hallásra: túró és túrórudi, gumimaci multivitamin!, téliszalámi, egy korábban otthon felejtett gyógyszer, különböző képes magazinok és vásárfia az mkházi búcsúból.

Menet közben "megjavítottam" egy cirko kazánt (értsd: nem volt benne elég víz), és pótoltam egy autó elfolyt hűtővizét, valamint annak korábban nyitva felejtett hűtőrendszerére is felhívtam a figyelmet, így kerülve el a nagyobb bajt.

Sajnos nem jutottam el Wekerlére, de innen is csókolok mindenkit, majd legközelebb bepótoljuk (de lehet, hogy úgyis hosszabb időre megyünk?!).