1. nap: Nehezen, de elbúcsúztunk Anton kutyától, és korán reggel elindultunk. Az első pihenőre Frankfurt mellett Karben kisvárosába mentünk, ez lett volna a TB úticélja. A geoládát azonban, amit kinéztem, sajnos nem találtam meg. Egy elhagyatatott sínpár alatt-mellett kellett kerestem, de sok időm nem volt, így szomorúan feladtam a kutatást. Pár perc múlva az „elfelejtett laptop” című, pár órás, lázas roamingtelefonálással tarkított izgalom kezdődött, de nem untatok senkit további részletekkel. A Tauplitz-i érkezés részletei is érdekesek voltak, de sajnos nem bírják a nyomdafestéket („sürgős papírmunkám volt”), viszont a hely nagyon szép, csak a medence hiányzik (Ritának). Magyar pincérünk is akadt – Csaba Fonyódról -, hiába, mindenhol vannak honfitársaink. A szobánkból kilátás van a Grimming csúcsra, a konyha pedig az egyik legjobb a környéken, ezt a bejáratnál elhelyezett hivatalos elismerések állítják, és mi is meggyőződhettünk, tényleg nem lehet rá panasz.
2. nap: Közel 20 km túra a hegyekben – igaz ebből 4 a síliften felfelé -, és ezek igazi hegyek. 1640 méteren kezdtünk, a 6-Seenwanderung Tauplitzalm volt a terv. 5 tavat meg is néztünk, a hatodik helyett pedig leereszkedtünk egy vízeséshez. Elég kemény lejtmenet volt, néha emelkedő is bejátszott, de végül megérte, nagyon szép hely. Sajnos a közelében elrejtett geoláda nem lett meg, a víz pedig nagyon-nagyon hideg volt, a lábunkat azért belemártottuk. A szállásunk 890 méteren van, vagyis lehet sejteni, hogy 700 méter szint azért lefelé sem könnyű. Alig vártuk, hogy végre megmártózzunk a helyi kis strand vizében, de ez is csak egy újabb erőpróba lett a maga kis 24 fokra „felfűtött”, hegyi patakból származó vizével. Nem kellett elringatni elalvás előtt.
3. nap: A tegnapi egész napos helyett mára csak fél nap hegyi túra volt előirányozva, ami tökéletesen sikerült. A sílift közepén – 1240 méteren – van egy átszálló, ezt mi kihasználtuk és elindultunk először kicsit le, aztán megint fel 1400 méterre a Lieglloch csúcs közelébe. Néhol kapkodtuk a levegőt, de sikerült, erdei szamócaföldeken keresztül vezetett az út, és a végén kiváló kilátás, egy barlang és egy geoláda várt, ami ezúttal hosszas keresgélés után – itt a GPS 10 méternél pontosabbat nem tudott -, de meglett. Ez lett tehát a „Karben” nevű TB új lelőhelye, kíváncsi vagyok, mikor hozzák le onnan, utoljára egy hónappal ezelőtt volt log. Délben elmentünk az Altaussee melletti sóbányába, állati hidegben gyalogoltunk vagy 4 km-t, és persze mi rövidnadrág póló (Rituka megint papucsban) verzióban adtuk elő, először csodálkoztunk is, hogy az előző turnus tagjai kabátban jöttek kifelé. Kaptunk ugyan egy vicces fehér védőruhát, de az nem melegített túlzottan. Azért megérte a kaland, nagyon különleges egy ilyen sóbánya belülről, 2 csúszda és egy igazi tó is van benne, 3 méter mély, de szinte a sötétben is lelátni az aljára. A barlang egyébként a kincstáráról nevezetes, és a tó partján állítólag hangversenyeket is lehet tartani. De kijön le ide ebbe a hidegbe hallgatózni? A nap hátralevő része a közeli erdőkben rókagomba kereséssel telt – egy darabot sem találtunk -, majd megmártóztunk a Bad Mitterndorf Alpenbad medencéjében. Azért Alpenbad, mert a szomszédban legelésző bocik és termékük illata is érezhető, de ez itt az idill része.
4. nap: Reggeli után indulás Tauplitzból, előtte még Almdudler és füstölt pisztráng vásározása (5 éve is ugyanitt vettük, nagyon finom áru). Szerencsére van egy TB Hotel a közelben, ezt gyorsan megtaláltuk, és „ammo box”-ért cserébe vételeztünk egy nagyon szép Geocoint, valamint egy „nővérkét”, aminek majd luxiban keresek egy új helyet (Hagen-ben a kórház mellett talán jó is lesz). Graz felé jöttünk hazafelé, de Veszprém helyett Budán kávéztunk Évivel. A Petőfi-hídon megint rácsodálkoztam, hogy milyen szép ez a város, aztán felvettük az „elveszett laptopot”, majd irány a Viharsarok. Estére meg is érkeztünk, anyukák örültek, 1-1 éjszakát most velük töltöttünk, értsd külön-külön, Rita Békéscsabán, én meg Mkházán.
5. nap: A családi délelőtt után elindultunk Pestre, az úton odafelé gondolkodtunk a Réce-tanösvény felkutatásán, de kevésnek találtuk az időt, mivel a wekerlei szomszédolást sem akartuk kihagyni. A „bérlőink” nem voltak otthon, így nálunk gyűltek össze a rég nem látott szomszéd gyerekek és anyukáik, majd később megérkeztek az apukák is. A legnagyobb hír, hogy pár napja megmentették a házat a tűztől, mivel az egyik lakónál bennmaradt a grillcsirke a sütőben, és a füstre szerencsére összeszaladtak páran, voltak kint a tűzoltók, volt izgalom. Estére aztán a Zöld Pardon Szeparéban Detti búcsúestje és Matej szülinapja alkalmából jött össze egy kisebb társaság, ettünk-ittunk, a két zenekar interferált ugyan egy kicsit, az egyik ráadásul baromi hangosan, de azért tudtunk beszélgetni is. Később átmentünk a Gozsdu-udvarba, de Lóri barátomék (és a Korom) koncertjéről sajnos már lecsúsztunk, de így is az éjszaka közepén érkeztünk vissza Békéscsabára. Közben a rádióban hallottam, hogy 2:1-re győzött Szófiában a Loki!
6. nap: Augusztus 20. Délelőtt megnéztem a tisztavatást a tv-ben, ezt sosem hagyom ki, de azért már nem olyan nagy szám, most pl. csak 48 hadnagy tette le az esküt. Ebéd otthon: halászlé, sült harcsa, stíriai metélt. A délutánt Gyuróékkal töltöttük, a legkisebb Gyuri nagyon aranyos, mindenre figyel, sokat nevet, cuki kisbaba. Estére átmentünk barátainkhoz, ahol újdonság egy pár hetes kölyök terrier harci kutya. Helyes kis pofa, de még kicsit harapós, remélem, hogy később sem szedi le majd a gatyát rólam. Kicsit ott ragadtam, mert a PC-n, ami korábban Ritukánál szolgált, és elég sokat bütyköltem, valami nagyon agresszív vírus ütötte fel a fejét, amit pár órás küzdelem után sikerült csak kiirtani. Közben sokat beszélgettünk, elsősorban a haza kérdéseiről, de megint csak oda jutottunk, hogy „Abszurdisztán” mára megoldhatatlan feladatot jelent minden lakójának, beleértve ostoba és korlátolt politikusait is.
7. nap: Délelőtt búcsúzkodás Békéscsabán, majd ebéd Mkházán: tyúkhúsleves, sült és rántott csirke, fácánsült, kalács. Délután Orosházán végre megláttuk az 5 foxikölyköt, Anton „ivadékait”. Nagyon picik még, kis gombócok, már kinyílt a szemük, de még nem igazán pörögnek, ahhoz még kell 1-2 hónap. Mindent megsimiztük, utána strandoltunk kicsit a Gyopárosi termálban, visszaindulás előtt pedig búcsút vettem a zöld teknőstől, és elhelyeztem a közeli tóparti ládában. Emlékezetes marad, mivel ő volt az első TB amit megtaláltam, már maga a megtalálása is kalandos volt, és 1 hónapig volt nálam, de remélem jó helyre került, és szépen utazik majd tovább.
8. nap: Délelőtt kiscsaládunknál Mkházán, aztán indulás Pestre, a pesti „cicák” leszállítása ezúttal komoly feladatunk volt. Főleg miután kiderült, hogy nem csak egy-két táska maradt náluk, de azért kiskanállal valahogy bepakoltuk őket is, és indulás Belgiumba. Éjszakai utunk során csak Ausztria volt problémás, elég rossz időjárással, viharos, esős és elég forgalmas is volt az autópálya.
9. nap: Hajnal 5-kor érkeztünk meg, Anton is majd kiugrott a bőréből. Rövid csendespihenő után megérkezett a lányok holmijával a kamion is, gyorsan kipakoltuk. Nekik ezzel valami véget ért, és mivel minden vég valaminek a kezdete is, ezúttal is sok sikert az „új élethez”. Nekünk pedig kezdődnek a hétköznapok, a cégtől múlt héten semmi hír nem érkezett ez nem túl biztató, de hátha fordul végre a kocka. Rituka már elkezdte az „esznek a magyarok” előkészítését, azaz nekiállt főzni, ezzel végleg vége a nyaralásunknak, de mikor fogunk pihenni végre már?!?

Fenykepes beszamolo hamarosan...