Az elmúlt napok autós fejleményei miatt - de erről majd később - elgondolkodtam az eddigi autóim történetein, és megpróbálom felidézni a legemlékezetesebb kalandjaikat.

https://www.youtube.com/watch?v=tAvTbw49m28

VW Golf TDI. Az első, és ráadásul egyes Golf! Óriási csodaszámba ment, hogy 1996-ban meg tudtam venni az első autómat. A családunkban nem volt előtte autónk, szüleimnek pl. nem volt sosem jogsija, igaz apu nagy motoros volt ifjúkorában, és nyugdíjasként is kedvelte a segédmotorozást. A Golf-ot, ami kb. 14 éves volt, és sötétzöld, egyik gyerekkori barátomtól vettem. Érdekesség, hogy akkoriban egy olyan cégnél dolgoztam, ahol német márkában fizettek (figyelem 1996-ot írunk!), így az autóért is valutában fizettem (külön említésre méltó, hogy az illető barátom akkoriban a román határnál dolgozott a vámnál, és később valamibe belekeveredett, ezért házkutatást tartottak nála, és a kocsi árát is elvitték bizonyíték gyanánt, amit szerintem sosem kapott vissza). Mint minden kezdő autós, azért én is megfizettem az árát, pedig a közhiedelem szerint ez egy kiváló német autó volt. Sok mindent kellett cserélnem rajtam (pár koccanás is becsúszott, persze sosem az én hibámból) és valamilyen furcsa okból kifolyólag Pilisvörösvárra hordtam, ha jól emlékszem Siklósi úrhoz javíttatni. Így minden egyes ilyen eset külön kirándulás volt: autóval ki, autó marad, busszal be az Árpád hídhoz, aztán ugyanez fordítva. Az első autóm a tengerhez emlékeim szerint sosem jutott el, közben én még (az illető munkahely által) Floridába, a mexikói öbölbe, Venice Beach homokjára is. 2 év múlva váltam meg tőle, úgy hogy miközben megvette valaki, én éppen Kréta szigetén, a tengerben áztattam magam. 

Seat Cordoba CLX. Micsoda farosszéria! Ez volt a reklámszlogenje, persze nekem új autóra még 1998-ban sem telt. Paksi unokatesómék találták meg azt a fűzöld, pár éves járgányt, amit kis alkudozás után, és némi hitel mellett elvittünk. Remek kis autó volt, sokkal kevesebb hibával, és eljutott a horvát tengerhez, sőt komp-on is utazott Rab szigetére. Még mindig Siklósi úr volt a szerelője (VW, Seat egy család), és csak egyszer törtem össze kicsit, ha jól emlékszem 2001 telén, egy jeges úton nem tudtam megállni a piros lámpánál. Emlékezetes, mert vasárnap délelőtt siettem dolgozni (akkoriban sok volt a projekt), így duplán bosszantott a dolog. Később egy esős tavaszi napon vittem el a kereskedésbe, és hamarosan vevőre is talált, nem hiába: remek kis autó volt.

Peugeot 307 2.0 Premium. Hosszas gondolkodás, majd alkudozás, és végül rengeteg hitel után enyém lett a méregzöld kis ördög. Nagyon ment. Akkor is, amikor 2002 telén, egészen pontosan szilveszter (és egy fontos SAP rendszer indulása) napján, rettenetes időjárási körülményektől volt hangos a sajtó. Ónos eső, havazás, balesetek. Kollégáim, barátaim kértek, hogy ne induljak útnak, figyelmeztettek, baj lehet! Mindezek ellenére elindultam és gond nélkül megtettem több, mint 200 km-t. Majd a cél előtt kb. 500 méterre, egy enyhe balkanyart nem tudtam bevenni, egészen pontosan Békéscsabán, a Kazinczy utcában. Két vadiúj téli gumi, és egy alufelni lett az áldozat, mindez ünnepek alatt, sehol egy szerviz, mindenki ünnepel. 3-4 napos késéssel jutottam vissza a fővárosba, nem kell részleteznem, hogy mi várt rám. Fájó emlék, hogy egyszer ellopták mind a 4 kerekét is, egy zárt udvarból, és az is, hogy éppen eladásáról tárgyaltam, amikor jobbról(!) belém jött egy autós a Fehér úton. Pár hónap múlva felszereltek oda egy közkedési lámpát. A tengerhez egyébként velem nem jutott el, de szerintem el volt átkozva, és lehet, hogy belecsúszott volna egy mólóról. Amúgy eladása óta nem volt a nevemen autó, az alábbiakat csak szponzoráltam, vagy éppen cégektől kaptam.

Ford Focus Ghia. Az első céges kocsi, sponzored by IBM. Nagyon sokat vártam rá, emlékszem évekig irigykedve néztem kollégáimat, akik céges autókkal járkáltak, miközben én kisebb vagyonokat költöttem a fenti 3 gépezetre. Aztán végre, amikor éppen nem lett volna szükség rá (mert a 307 még megvolt, és Rituka fehér Suzuki-ja is csatlakozott a gépparkhoz), szóltak a cégnél, hogy válasszak színt, típust, stb. Gyönyörű delfinzöld külső, bézs belső, és 0 km! Így vettük át Székesfehérváron, 2003 nyarán. Sok országba elvitt minket, de a legjobb talán az erdélyi körútja volt, és több mint 72.000 km-rel adtam vissza 1,5 év múlva, amikor megváltam a cégtől. Tengernél talán csak egyszer volt, éppen itt a kedvenc belga vitorláskikötőmben, Ostende-ban.

Suzuki Swift. A mi autónk. A kis JUhE baba (így hívtuk a rendszáma után). Nem vicc, tényleg közös szerzemény volt, elég jól beszámították Rituka fehér Suzuki-ját is, így egyenesen Esztergomból kaptuk a vadiúj kis sötétzöld járgányt, 2005 nyarán. Kapott egy bálnás matricát, és vidáman indult velünk, kalandra fel. Sosem hibázott, csak kicsit a fogyasztása nem tetszett. Nagyon sokat segített a munkámban, fél évig Paksra járt velem, szinte naponta, esőben-hóban, mindenféle utakon. Legnagyobb kalandja során München-be vitt, Gyuri barátommal, egy Bayern-Real BL-meccsre. Aztán másnap elvitt a BMW múzeumba, és ezzel megpecsételődött a sorsa, de ezt akkor még nem tudtuk. Tenger legfeljebb ha a magyar jutott neki, az is csak kisebb kirándulások formájában. Rituka nagyon sírt, amikor otthagytuk a kereskedőnél, majd 2 évig utazgatott velünk, de már vártak a bajor motorok. A zöld szériának is lőttek.

BMW 120d. Minőségi ugrásból az eddigi legnagyobb. Nem volt már új, csak újszerű, és annyira nem is volt drága, mint amilyen gyors és dinamikus, de sajnos nem zöld, és sokak szerint kicsi is. Viszont elhozott Luxembourg-ba (át is fordult az úton a km számlálója 100.000-re). Két éve nagyon szép díszt kapott az esküvőnk napján, és büszkén vitte a vőlegényt a templomhoz. Most éppen valahol Békéscsabán utazgat, Rituka unokatesója vigyáz rá, és kicsi Gyuri-t szállítja, ha éppen fontos dolga van a nagyszülőknél. Tavaly májusban elvitt minket a tengerhez, Vir szigetére, ahol kiváló pár napot töltöttünk, és persze minden este tintahalat vacsiztunk. 

BMW 120d. Az első luxi rendszámos céges autó, amivel itt jártunk keltünk (6.300 km-t) 1,5 hónapig. A sajátunknál jobban felszerelt, újabb is kicsit, és kényelmes "bőrös" volt. Két alkalommal járt Zurich-ben, többször Belgiumban, és jelen kalandjaink első részének állandó résztvevője volt. Aztán éppen nagyon készült Magyarországra, amikor szóltak, hogy adnának akkor ők most egy másik autót, mert az nagyobb. Mindezt az indulás napján. Később kiderült, hogy az átadás-átvétel között elszenvedett pár kavicsfelverődési nyom, és aprócska hibácska árát rajtam verik le, nem terhelném a tisztelt olvasót az összeggel, de nem örültem az eljárásnak. Ostende-ban azért volt a tengernél.

BMW 320d. Fekete és piszkos. Ennyi volt a véleményem, amikor indulás előtt pár órával átvettem. Nem divat itt egyébként, hogy központilag kitakarítják az átvett autókat, ugyanolyan retkesen adják oda a következő "áldozatnak", mint ahogyan az előző visszaadja. Mindegy, ezzel is mentünk 11.000 km-t, elvitt haza (beépített GPS sehol, vicces volt, ahogy a kézi Garmin Vista-t ragasztószalaggal rögzítettük a műszerfalra, hogy ne tévedjünk el hazafelé), és a magyar tengernél értem jött Füredre, de járt a francia tengerparton, és kompozott a La Manche csatornán. Most éppen lassan eléri a 150.000 km-t, ezért tegnap vissza kellett adnom. Ezért született ez a blog-bejegyzés.

BMW 118d. Hasonló felszereltséggel, mint az "áprilisi", csak GPS és bőr nélkül és -34 LE. De most már egyáltalán nem értem az itteni flotta menedzselését. Az elsőben 71.530 km volt, amikor visszavették, ebben 71.182 van. Semmi különbség, akkor miért kellett közben a másikkal járnom? Ez is piszkos kívül-belül, ami azért az átvétel során enyhén szólva gázos. Amikor áprilisban átvettem az előző autót, akkor azt hittem, kivételesen nem volt idejük kitakaríttatni. Másodszor meg sem lepődtem, csak bosszantott, hogy ragadt a kormány. Ma pedig nekifeszültem és saját kezűleg takarítottam ki ezt a példányt. Tegnap kívül is lemostam (ezt is átvétel előtt kellett volna), persze utána óriási zivatar volt, és azóta is szinte óránként esik az eső. De ami tényleg fura, hogy a fedélzeti adatok szerint, elmaradt az olajcsere, és már az utolsó 14.000 km óta esedékes. Szervizkönyv nincs vezetve. Ultra gáz. Egyébként is hosszú az olaj intervallum (30-35e km!), de ezt megfejelni ennyivel. Teljes hozzá nem értés. Ilyen drága autókkal ennyire nem foglalkozni. Mondjuk ez a típus itt (értsd Luxembourg) tényleg a legalsó céges autó kategória lehet. Ennyi.