A világ legkisebb városa. en.wikipedia.org/wiki/File:703durbuyLaPlusPetiteVilleDuMonde.jpg

Végre eljutottunk ide is, sokat hallottunk már e remek kis helyről, így lett szombati kirándulásunk célpontja. Kb. 10 órakor el is indultunk, Anton persze nem rajongott az ötletért (~100 km autóval, de neki 10 is sok), bepakoltunk a hátizsákba (szendvics, innivaló) aztán indulás. Az út 3/4-énél rájöttünk, hogy ezúttal is valszeg alulöltöztünk, kezdtem fázni, mivel csak 15 fok volt odakint. Az egyik faluban Rituka vett is nekem egy zoknit, bordót. Ezt kellett volna felvennem a szandálhoz, nem sikerült. Szintén ebben a faluban próbálkoztunk a helyi sajtgyár boltjával, de zárva volt, mint ahogyan a következő faluban is. Azonban mivel ez hivatalosan is a Route du Fromage (A sajt útja), ezért még bizakodtunk a folytatásban. Aztán most a neten megtaláltam, hogy majd szeptember 20-án kell ide vissza jönni, mert akkor lesz az igazi buli, idén már 10. alkalommal: www.maffe.be/route.html

Durbuy előtt még az egyik szomszédváros Barvaux központjában egy nagy kirakodóvásár, piac megtekintése (kiváló ételek, italok, helyi sajt és sonka-szalámi árusok, zöldség-gyümölcs, mindenmás) volt a program. Ez egyébként már az Ardennek északi része, Belgium déli, Luxembourg nevű tartományának (nem összetévesztendő a nagyhercegséggel) egyik központja.

Durbuy pontosan olyan, mint az útleírásokban, kicsi, zegzugos, hangulatos, hibátlan. A képek szerintem magukért beszélnek: picasaweb.google.com/barabast/Durbuy

Történelemrajongóknak (mint én is) érdekesség, hogy egy cseh király Luxemburgi (I. vagy Vak) János emelte Durbuy-t városi rangra, 1331-ben hu.wikipedia.org/wiki/János_cseh_király, ezért is pl. a város egyik szállodája is a Jean de Boheme nevet viseli.

A sziklát megmásztuk (egy igen meredek hegyi úton), mivel geoláda szagot éreztem, és meg is találtuk: www.geocaching.com/seek/log.aspx Úgy tűnik, itt elég lazák a ládarejtők, mert évek óta törött és nedves dobozról szólnak a bejegyzések, és ez most is így volt. De a kilátás miatt megérte megkeresni.

Aztán séta a városban, szerencsére az időjárás is megjavult, majd minden kutya megmorgása (by Anton), és fagyi az "ausztráloknál" következett. Felmentünk egy toronyba is (egy még meredekebb hegyi úton), innen még jobb kilátás volt. Aztán uzsonna a helyben vásárolt bagett, sonka, sajt, pástétom készletből, döntés arról, hogy ide még visszajövünk (van még mit megnézni), és irány haza, Viesville-be. 

Megjegyzem 6 órakor értünk haza (most 9 van), és azóta Anton valamint Rituka felváltva alszanak...