Tibi ma egész délelőtt keményen dolgozott, így nekem maradt a vasalás, főzés stb. és egy kicsit átveszem tőle a szót is.

Azért a komoly munka nem tartott sokáig, kora délután haza is jött ebédelni, ebéd után pedig bementünk a városházára, bejelenteni, hogy itt vagyunk. Most már vége a bujkálásnak, mindent tudnak rólunk. J

Kaptunk egy tartózkodási engedélyt is, így a korábban begyűjtött egészségkártyával, bankszámlával, munkaengedéllyel, orvosi alkalmasságival egész komoly arzenálunk van luxembourgi papírokból. Lassan beolvasztanak minket?

De ne izguljatok, nem adjuk könnyen magunkat!  Az újonnan vásárolt DVD lejátszóval (az otthonról hozott sajnos nem bírta ki az utazást, meg sem akar nyikkanni) minden este magyar mozit nézünk, még mindig nem főzünk luxemburgiul és nem is tanuljuk a kihaló félben lévő luxemburgi nyelvet.

A hivatalban tett megrázkódtatás után az uram Tibi, ragaszkodott a Csabai Kolbászos szendvics vacsorához, nem kis adagban! Csak az volt furcsa, hogy a kolbászbőr a szemétben landolt. Nem volt itt ugyanis a mi drága kicsi kutyánk Anton, - Plankti, Antontutus, jogakutya, Ajtony, vagy ki hogy ismeri - akinek első számú kedvence.

A lényeg, hogy egyelőre semmiképpen nem adjuk fel a Wekerlei társas egyleti tagságunkat. Szomszédok, fényezzétek a bográcsot!